Tánciskola - Monikával!
A Magyar Néptáncról és a történelmi táncokról
A Magyar népművészet egyik ága, ének- vagy hangszerkísérettel előadott ritmikus mozdulatsor.
Eredeti kultikus szerepén kívül lehet játékos, jelképes vagy szórakoztató jellegű.
A magyar néptánc történetéről:
Európa és ezen belül Magyarország legkorábbi Néptáncosai a középkorban kialakult körtáncok voltak.
A magyar néptánc szabályozott egyéni és páros formái a 17. és 19.század között keletkeztek.
A tánctípusok közül a botoló, a legényes és a karikázó a régebbi, míg például a csárdás és a verbunkos, a palotás az újabb táncstílust képviseli.
A magyar néptánc legkorábbi időszakára a szent helyeken való táncolás volt a jellemző, melynek bizonyítékául olyan zsinati határozatok szolgálnak, melyek a templom és temetőkerti táncolást, illetve a különböző szertartások alatti vigadozást tiltották. Ezek szinte pogány rítusoknak számítottak, melyek során a gyakran maszkot viselőket még a "démonok is megszállták".
A középkorból ránk maradt forrásanyagok már a körtáncok és füzértáncok fontosságát hangsúlyozzák, melyet sövény-, illetve baráttáncként is emlegetnek.
A 17. század folyamán a körtáncok a fejedelmi udvarokban, a nemesi társadalomban, a
polgárság és a parasztság körében egyaránt elterjedtek voltak. A ma már csak karikázóként ismert - egyneműek által táncolt, énekszóval kísért - tánctípus őrzi leginkább a körtáncok emlékét.
Ugyancsak a középkor táncvilágához kell sorolnunk a halottas táncot, melynek a Dél-dunántúlon élő változata az úgynevezett „Bene Vendel” volt, és célja a halál komor hangulatának felidézése és megőrzése. A korai tánctörténeti periódusba tartoznak még:temetésen, halotti toron eljárt táncok.
A 16. és 17. századtól beszélhetünk a hajdútánc létezéséről, amelyről néhány beszámoló, mint juhásztáncról tesz említést.
Amellett, hogy katonai funkciókkal is bírt (győzelmi tánc, csata hevében kihívásként járták), párbajszerű küzdelemként, illetve bemutatóként jellemzik a korabeli források. Ide sorolhatóak még a huszár; fegyvertáncok.
A század folyamán jelent meg a páros táncok új dimenzióját jelentő zárt összefogódzású páros tánc (forgós és forgatós táncok), melyet még "tapogatós táncnak " is neveztek az erősen vallásos írók.
Az Európa más országaiban divatos társasági táncok magyar változatai is hamarosan megjelentek, így az egeres, süveges, valamint lapockás táncok.
A 18-19. századi képi ábrázolások, már a fegyverrel táncoló csalogatós párost örökítik meg, melynek emlékét a páros botolók őrzik.
Szintén a korszakra jellemző, az ugrós páros táncok kialakulása, valamint az úgynevezettpásztortánc megjelenése. Szintén a korszak szülöttei közé tartoznak a verbunk, csárdás, legényes, palotás.
A gyakorlással és fellépésekkel eltöltött évek, illetve évtizedek, nemcsak a tánclépések és koreográfiák elsajátításával gazdagítja az embert.
A fegyelem, a zene és a tánc iránti elkötelezettség, a közösség és a társaság szeretete szinte kivétel nélkül jellemző minden táncosra.
Egy-egy táncfajta megismerése nem merül ki csupán a mozdulatok megtanulásában.
Fontos a helyi hagyományokkal való ismerkedés, akár tényleges kutatás formájában.
Gyerekek esetében a különböző népi játékokkal való megismerkedés is fontos.
Ezek az eljárások, illetve az akár szülőktől, nagyszülőktől hallott mesék, énekek, balladák mind segítenek abban, hogy a jelen fiatal nemzedéke megismerhesse, majd a későbbiekben továbbadhassa saját nemzeti kultúrájának kincseit.
Amikor lemegy a függöny, a profi táncos még nem mozdul.
Csak áll fegyelmezetten.
Rettentő fáradt, több hét munkájának gyümölcsét habzsolja épp a „túloldalon” a közönség.
Aztán a függöny megint szétnyílik, mint a vezényszóra még egyszer meghajol, megszorítja a mellette álló kezét, majd lemegy a színpadról.
Persze akkor már fut, nevet, boldog, mindjárt elalszik, és rettentő melege van a fellépő ruhában....és mégis ezek ellenére, vagy épp ezért-is-:
Ez egy életforma, legyen az bármely táncról is szó!
A magyar néptánccal való foglalkozás segít megismerni saját kultúránkat, és hozzájárul nemzeti identitásunk kialakításához.
Egy-egy jól sikerült fellépés nem csak a közönségnek, de maguknak a táncosoknak is hatalmas élményt jelent.
Abban, hogy a magyar kultúra ezen ága továbbra is megmaradjon, éppúgy az idősebb korosztálynak, mint a fiatalabb generációnak is nagy szerepe van.
Előbbi a tanításban, és az értékek átadásában, utóbbi a tanulásban és az értékek megőrzésében kell, hogy helytálljon.
*******************************************************
-Számomra a magyar néptánc - egyik legszebb tánca, és a magyar néptánc királynője:
A Palotás:
A magyar táncok kiforrásának ideje a 16. századra tehetõ.
A Palotást királyi és fejedelmi udvarokban is táncolták.
A Palotás a 18. és 19. században élte fénykorát.
Ünnepélyes tartású társastánc hangulata derũs, lovagias. Elnevezését a várak, kastélyok dísztermeirõl (palota) nyerte.
Az új hangszerek, új zene és új szellem ösztönözte a magyar nemességet, hogy kialakítsák saját elõkelõ táncukat.
Rózsavölgyi Márk (1789-1848) magyar zeneszerzõ komponálta a legrégibb csárdást 1835-ben. Bár a csárdás eredetileg paraszt tánc, a nemesség körében népszerũvé vált.
Az elsõ magyar páros tánc is Rózsavölgyi nevéhez fũzõdik: a “körmagyar” az 1840-es években jött divatba.
A Palotás részben a verbunkoson és a friss pároson alapszik, és így a férfias magyar virtus is érvényesül, de végül elõkelõ kifínomult tánccá fejlõdõtt az Andalgóval.
A színpadi zene is befogadta a Palotást Erkel Ferenc “Hunyadi László” c. operájában és Kodály Zoltán “Háry János” c. daljátékában.
Magyarországon hagyományos megnyító tánc lett a bálokon.
Manapság, ahol magyarok élnek és tartják az elmúlt idők hagyományait, elõadják a Palotást érzéssel és méltóságteljes mozgással.
*****************************************
Francia négyes
Látványos, elegáns, a manerizmus jellemgezets túlzásait megtaláljuk.
Fontosabb típusok:
QUADRILLE FRANCAISE - francia négyes, a XIX. század elején szabályozott francia nemzeti tánc, öt figurával.
QUADRILLE DES LANCIERS - dzsidás quadrille. III. Napóleon korának kedvelt francia négyes fajtája, amely nevét a francia lovas (dzsidás) tisztektől kapta.
*****************************************
Reneszánsz táncok
A kötött formájú – körökben, sorokban táncolt – reneszánsz táncok egyszerű és összetett ritmikájú változatainak leírása is fennmaradt.
Ezeket dolgozom fel.
Némi túlzással azt állíthatnánk, 
hogy a reneszánsz az európai történelem legtáncosabb korszaka volt. A tánc a reneszánsz aktivitás és test kultuszának egyik fő szimbóluma lett.
Az 1300 - 1450 közötti másfél évszázad szerte Európában az egyházi művészetek virágzását, az udvari művészetek további önállósodását és a városi kultúra igazi kibontakozását hozta
A korabeli udvari táncokról e korban Mátyás király messze földön híres reneszánsz udvarából maradt ránk a legtöbb emlék.
Ezek többségét Antonio Bonfininek, Mátyás király udvari történetírójának köszönhetjük, aki maga is tánckedvelő, reneszánsz ember volt. Tőle tudjuk, hogy Mátyás királlyá választásakor a budai nép táncra perdült. :)
Az énekes és hangszeres kíséretű körtáncok, valamint a differenciálatlan műfajú ugrós - dobogós - topogós táncfajta szólóban, párosan, csoportosan, eszközzel és eszköz nélkül járt formái voltak gyakrolatilag. Ezek alkották valószínűleg a kora reneszánsz kori magyarországi táncok sajátosságait, amelyek láttán a főnemes, a katona, ill. az egyszerű zarándok táncot magyarnak minősítették szerte Európában.
********************************
A barokk és rokokó táncok
A barokk(B aroque) tánc színházi és társadalmi táncok az Európai felsőbb osztályoké volt 1650-1760 közöt. A stílus elsősorban Franciaországból származó.
Ünnepélyes, merev tartású, sok karmozdulatot, helycserét használó manieriztikus tánc típust-stílust takar. példák:
Menüett, Sarabande, Gigue (vagy sablon), bourée, rigaudon, gavotte, courante, Chaconne vagy passacaille.
/Monika: forrás: saját tudás-és gondolatok, és internet forrás./